Sziasztok Szivecskék :)

Tudom, hogy nagyon rég voltam és írtam valamit, és azt is tudom, hogy nem búcsúztam el, de én ilyen mindent az utolsó pillanatra hagyó ember vagyok, így az elköszönést is, amire végül nem jutott már időm :( Sajnálom és bocsánat, de most már itt vagyok, és megosztok veletek mindent, ami történt velem :) Most csak a csütörtök-pénteket írom le, hogy holnap is legyen mit írnom, és ne legyen egyszerre nagyon hosszú a bejegyzés, és hozok majd képeket is minden napról :) 

Szerda:
Ez az a nap, ami abból állt, hogy mindent bepakoltam, előtte még lecseréltem a design-t, mert ahogy mondtam is, a hideg rázott tőle össze-vissza. Nagyon sok mindent bepakoltam, felsők, nacik, fehérneműk, kis nyári ruhácskák, szandálok, sportcipő, papucsok, de még íy is belefértem egy utazóba és egy válltáskába. Este még tutira feltöltöttem a telefonom tettem rá új zenéket, hogy kibírjam az utat. Este hajmosás, hajvasalás, hogy pöpecül nézzen ki legalább a fejem :) Utána viszont egy kisebb tragédia történt, eltűnt a pici újszülött cicánk. Nem tudjuk, hogy az anyja vitte-e el valahová - ami nem nagyon esélyes, mert nem nagyon bírta el - vagy valami kandúr vitte-e el, és ölte meg. Nagyon sokáig kerestük, de még a szomszédban sem találtuk. Nekem viszont muszáj volt tovább készülnöm, szóval a keresést apáékra bíztam. Egy pár dolgot viszont így is itthon hagytam, például egy rövid nacit, amit nagyon akartam vinni, és a farmerdzsekim, a kispárnám, valamint a napolajat, de nembaj, mert az olajat ott is meg tudtam venni. 

Csütörtök:
Reggel még mindenre egy utolsó pillantás, hogy minden be van-e zárva, ki van-e húzva, és minden bent van-e, ami nagyon kellene. 7-kor indultunk itthonról be Laciékhoz, mert 9 személyes kisbusszal mentünk, mert az kényelmesebb is, olcsóbb is, és nem kell külön autóval furikázni. Nyilván ebből kiderül, hogy nem csak mi mentünk, mert jött Anya, Apa, Tesóm, a haverja Misi, unokatesóm Bea és a barátja Laci és én, így mentünk a kisbusszal, plusz Dénes, Brigi és Zoli. Viszont csak heten mentünk együtt, mert Dénes Pestről jött külön autóval, Zoli és Brigi pedig csak 11 után tudtak indulni, mert borászatuk van, és jöttek ellenőrzésre hozzájuk, szóval ők külön autóval jöttek le. Laciéknál átpakoltunk a mi autónkból a tranzit csomagtartójába és fél 8-kor indultunk el. Odafele olvastam, zenét hallgattam, aludtam. Csak kétszer álltunk meg, Miskolcon és Pesten, ahol rövid pisi-cigi szünetet tartottunk és mentünk is tovább. Mikor odaértünk, a tulaj már várt minket a háznál, ahol a szállásunk volt, ami háááát mondjuk úgy, hogy jobbra számítottunk, de amúgy nem volt rossz. Megegyeztünk annyiban, hogy nem egy öt csillagos szálloda, hanem retro-szállás, ami nem rossz azért. Kétszintes házikó, felül külön 2 szoba, konyha, zuhanyzó, erkély, alul 2 szoba, zuhanyzó, konyha és terasz stb, szóval egész jó volt. Brigi és Zoli ugye később indultak, szóval mi nyolcan olyan délután 3-ra értünk oda. Kipakoltunk, átöltöztünk és elmentünk strandokat keresgélni ott Szántódon, ahol a szállás volt. Háááát elég szar kis strandok voltak, mindenhol köves az alja, teledudvával, náddal, szóval mi csajok közöltük is, hogy mi ide nem megyünk bele, és megnéztünk vagy kettőt aztán beültünk a kocsiba és átkocsikáztunk Zamárdiba, ahol nagyon jó volt a strand. Homokos az alja, sehol egy dudva, nagyon szépen ki van alakítva, vitorlások, vízibiciklik, kajáldák, szóval úgy döntöttünk, hogy mi inkább minden nap megtesszük azt a 2 percet kocsival és itt strandolunk. Este még bementünk a szemben lévő Coop-ba vacsit venni, kolbászt sütöttünk, odaértek Brigiék is, és csak lestünk, amikor egy csomó piát előszedtek a kocsiból. Bort, pálinkát... mindent. Hoztak almát, barackot, amit rokonaik küldtek. Vittünk mi is pálinkát, meg Laci apukája küldött bort, szóval piával el voltunk látva, a kaját meg ott vettük mert, mert teljesen mindegy, hogy itt megvesszük és lekocsikáztatjuk, vagy ott ugyan annyiért megvesszük. Piákhoz mérten amúgy soha senki egyszer sem itta magát hányásig. 

Péntek:
Felkeltünk reggeliztünk aztán strand. Mondjuk Dénes itt kezdte a hisztijét, hogy ő nem akar menni a strandra, mert ő unja, és más program is van. De le lett oltva, hogy minek menjünk napközbe mászkálni, mikor azt este is lehet, viszont strandolni nem megyünk este 9-körül. Szóval ő unta magát egész nap. Olyan volt, mint egy három éves gyerek. Állandóan éhes, neki minden szar, neki semmi nem tetszik, ő mindent megunt már, mindenkinek beszólogatott. Kezdődött azzal, hogy pénteken este beszólt, hogy a nők azért hülyék, mert a fejük megnyomódik a szülőcsatornában, és így egyfajta gebasz alakul ki náluk. Nah itt Brigi tartotta magát, anya elküldte a picsába, hogy legyen szives visszafogni magát, nem kell senkit általánosítani azért, mert neki volt egy felesége, aki össze vissza csalta meg csak kihasználta. Én meg közöltem vele, hogy (szó szerint így): "Apukám, ha tudnád, hogy neked mekkora szerencséd van, hogy két ember ül még közöttünk, akkor szaporán áldanád az Istent, mert én a megnyomódott, fogyatékos, feminista fejemmel most úgy nyakon tenyerelnélek, hogy egybe nyelnéd le az előtted lévő borosüveget!" És csak pislogott, mint fehér egér a nullás lisztbe, hogy én így be mertem neki szólni. Nem vagyok egy erőszakos és beszólogatós alkat, tudok alkalmazkodni, de azért álljunk már meg. Engem ő ne azonosítgasson senkivel és ne nevezzen fogyatékosnak, mert nem homokoztunk együtt, hiába idősebb nálam vagy 15 évvel. Úgy gondolom, ha én megadom neki a tiszteletet, hogy nem vagyok vele bunkó, akkor legyen szíves ő is megtenni ezt. Aztán a strandról visszafele bementünk egy katonai parkba, a-hol régi orosz katonai járművek vannak. Tankok, lokátorok stb. Nekem nagyon tetszett, de nem lehetett mindre felmászni meg belemászni, mert némelyik van ár 40-50 éves is. És Dénes csak azért is felmászott mindenre, mert neki ne mondja meg senki, hogy mire mászik fel, ha már kifizette. Az nem számít, hogy lehet, hogy kinyit egy ajtót valamelyik gépen és 5-6 tonna acél esik rá úgy, hogy ottmarad alatta. Este hazamentünk, mi csajok neki álltunk vacsit csinálni, addig Dénes elment zuhanyozni, meg minden, és kifele jövet odaszólt anyámnak, mintha egy bejárónő lenne, hogy "Nah? Mikor eszünk? Vagy még nincs kész?", anyám meg közölte vele, hogy nem fog leszakadni a farka, ha megfog egy tányért, különben is örüljön, hogy csinálunk kaját, hogy legyen mit ennie vacsorára. Jó kiment, leült, mi uncsimmal kivittük a tányérokat, poharakat, evőeszközöket, zöldségeket, és még anya csinálta a vacsit, addig rágyújtottunk Beával. Dénes pedig megint beszólt... megkérdezte, hogy ehetünk-e már vagy még elszívnánk két szál cigit? De mindezt bunkón... Felálltunk uncsimmal, és elmentünk az udvar másik végébe, és közöltem vele, hogy ne haragudjon, hogy rá mertem gyújtani az ő 5 méteres körzetében, neki háttal, és még csak felé sem szállt a füst, nemhogy rá. Mindegy, kajáltunk dumálgattunk még, iszogattunk, aztán olyan hajnal 3 körül mentünk aludni.