~189
"Elegem van abból, hogy átmeneti vagyok. Ha éppen rosszban vagy a legjobb barátoddal, akkor itt vagyok én, akin röhöghetsz, aztán kibékültök és eldobsz, mint valami megunt játékot. Unom azt, hogy csak akkor vagyok jó, ha kell valami. Hogy nem beszélgetnél velem, nem kérdeznéd meg mi a baj, csak megmondod mi kell, én pedig segítek, mint egy “jóbarát”. Próbálok állandó kapcsolatokat kialakítani, végre leereszteni a vasmacskát mélyre, de lassan bele kellene törődnöm, hogy csak egy kibaszott folyosó vagyok két ajtó között…"
"A pillanat, amikor azért sírsz mert rájössz, hogy kibaszott szar minden. Úgy érzed, hogy senki életében nem töltessz be egy normális szerepet. Mindenki számára csak egy pótlék vagy."
"Újból idegenek vagyunk, csak most emlékekkel."
"A boldog család - nem tudom milyen. nem emlékszem."
"Néha nemcsak a rossz emlékek tesznek szomorúvá, hanem a legjobbak is, amelyekről tudod, hogy nem fognak még egyszer megtörténni."
"Nem bírod tagadni hiszen látszik rajtad, szereted a jelened, de hiányzik a múltad..."
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
“Félek a tükörtől. Mindennap belenézek és végigmérem magam. Jó alaposan, ahogyan a fiúk szokták. De én a hibáimat látom. Magamat. A hibát. Hogy csúnya a bőröm, nem jól áll a hajam, a szemem karikás, az orrom túl nagy, a fogaim rendetlenek, a hasam túl nagy, a csípőm széles, a fenekem lapos, de nagy, a combjaim, mint két sonka. Utálom. Mindent.”