Megmondom �szint�n a h�ten r� sem n�ztem a blogra, mert nem volt r� id�m. Vagy tanulnom kellett, b�r ez ink�bb elhanyagolhat� dolog, hiszen att�l lett volna id�m.

De... a fontosabb �s nagyobb ok... MEN 2013. vagyis Miskolci Egyetemi Napok. Szerd�n is ott votunk H�s�k �s Punnany Massif koncerten. 

Tegnap pedig konkr�tan leamortiz�ltam magam. Itt a koliba lecs�szott t�bb, mint egy �veg bor, azt�n s�r, �s ment�nk le a MEN-re. EDDA koncert. Mr. President koncert. v�gig a kordonon tomboltam. A legnagyobb buli volt a f�l�vbe.

A karjaim f�jnak, de nem tudom mit�l. A jobb bok�m kiment, majdnem elt�rt, alig b�rok j�rni. A bal l�bfejemmel beler�gtam valamibe, tiszta seb. A v�llam megh�ztam, ahogy a kordonba kapaszkodtam. A bord�im v�ral�fut�sosak, r�nyomtak a kordonra. Nincs hangom, annyit ord�tottam �s vis�tottam. 

Pluszba a koncertek ut�n bement�nk a rockyba, ahol r�mnyomult egy sr�c, �s kb 3 sz�mot sm�roltunk v�gig. Fogalmam sincs ki ez a sr�c, nem is l�ttam tulajdonk�pp, de ez van ;) 

Ak�rmi is t�rt�njen, soha nem akarom elfelejteni, milyen �rz�s vele lenni. Az �rint�s�t, az �z�t, m�g az illat�t is olyan m�lyen a lelkembe akartam �getni, hogy senki, senki ne vehesse el t�lem.

Minden �ldott nap hinned kell abban, hogy ami a ti�d, az a ti�d lesz. Amit neked sz�ntak, az nem pottyanhat m�s �l�be, �s ha meg�rkezett, � bizony nem megy sehova. Visszaj�n, megsimogatja a buksidat, lehajol, egy puszit nyom r�, mag�hoz h�z, �s k�zli, hogy � azt�n marad, m�g akkor is ha a vil�g �sszed�l. Feletted fog �llni, hogy m�g v�letlen�l se z�zzon darabjaira. Mert � ez�rt van. Hiszen � �rted van, te meg �rte.

Van, hogy csak egy pillanatot kapsz... Ami meg�rint. Egy mosolyt, egy kedves sz�t, egy �lel�st. Azt�n a pillanat elillan. Te pedig szomor�an n�zel ut�na, �s nem �rted, mi�rt... Mi�rt csak ennyit kapt�l? Azt�n lassan kezded meg�rteni. Az�rt kaptad, hogy �jabb er�d legyen. Hogy amikor m�r majdnem feladtad �lmaidat, meg�rezd, hogy mire v�gysz. Hogy ne �rd be kevesebbel. Hogy �jra �t�rezd, milyen az Igazi Pillanat. �s v�rd tov�bb. Kitart�an. Mert elj�n az a pillanat is. Ami �r�kk� tart.

- Honnan tudod, hogy � nem �leted szerelme? �gy �rtem, lehet az �vek m�l�s�val � lesz az.
- Nem, ez nem olyasmi, ami id�vel fejl�dik. Ez olyasmi, ami azonnal megt�rt�nik. �s folyik v�gig rajtad, mint a foly� vize vihar ut�n. Felt�lt �s ki�r�t egyszerre. �rzed az eg�sz testeddel… a kezedben, a sz�vedben, a gyomrodban, a b�r�d�n. �rezt�l m�r �gy valaki ir�nt?
- Igen, azt hiszem.
- Ha gondolkoznod kell ezen, akkor m�g nem �rezted.
- �s teljesen biztos vagy benne, hogy egy nap megtal�lod?
- Persze. V�g�l mindenki megtal�lja. Csak sose tudhatod, hogy mikor vagy hol.

Ilyenek vagyunk. Tudjuk, hogy nem lehet, �s m�gis akarjuk. Tudjuk, hogy f�jni fog, �s m�gis beles�t�lunk. Persze, hisz im�djuk a csapd�kat, a vesz�lyt, a kih�v�st. Mi n�k meg f�leg. Mert mi kell nek�nk... Csak az, ami nem szokv�nyos. Ami nem egyszer�, ami bonyolult, ami m�s, mert azt hissz�k, hogy majd nek�nk egyszer� lesz. Nek�nk menni fog. Aha, csak egy apr�s�ggal n�ha elfelejt�nk foglalkozni. M�gpedig azzal, hogy az elej�n meg�rezt�k: ez is olyan lesz, mint a t�bbi. De valami�rt m�g mindig nem hallgatunk az �rz�seinkre... Pedig mennyi csal�d�st�l k�m�ln�nk meg magunkat. V�g�l is. Pofonb�l tanul az ember.