�rezt�tek m�r, hogy van egy hely, amit semmi p�nz�rt nem hagyn�tok el? 

�n igen. Eg�szen a g�lyat�borig �gy voltam vele, hogy nem akarok ide j�nni. Messze leszek otthonr�l. Messze att�l a helyt�l, ami mindig biztons�got ny�jt, ami tele van olyan emberekkel, akik fontosak, akik t�r�dnek velem... 

G�lyat�bor ut�n az otthon ugyan olyan fontos volt, csak �gy �reztem, hogy az egyetem �s a koli is egy ilyen hely. Egy olyan hely, ahonnan sosem akarok elmenni, ahol k�r�l vagyok v�ge olyan emberekkel, akik mindig mellettem vannak, akik fontosak nekem. 

Visszat�rve az eredeti t�m�hoz... Most �jra azt �rzem, hogy mindenn�l jobban lenn�k otthon, mert ez a hely nem biztons�gos. m�rmint lelkileg. Otthon m�g ha egyed�l is vagyok, akkor is j�l �rzem magam, �s mindent j�nak �rzek. Itt pedig hi�ba vannak rajtam k�v�l m�g ketten a szob�ban, teljesen egyed�l �rzem magam, �s ez rosszabb. Mert tudom, hogy lehetne ez jobb is, nem kellene, hogy ennyire ingerszeg�ny legyen a k�rnyezetem, de az. �s emiatt van, hogy alig blogolok, alig facezek, meg b�rmi, amit itt tudok a szob�ban csin�lni, mert eddig kb aludni �s �lt�zni j�rtam be a szob�ba a h�ten, mert m�g enni is �tmegyek m�shoz, csakhogy ne legyek itt ebben a teljesen behat�sokt�l mentes helys�gben. Mert ha egy ilyen k�rnyezetbe ker�l�k, elkezdek befordulni, rossz kedvem lesz, r�mj�n a s�rhatn�k, �s mindent negat�van l�tok, amit nem szeretn�k. Azt szeretn�m, ha visszaj�nne az az �v eleji �llapot, amikor mindk�t helyet ilyennek tudhattam. Amikor mindk�t hely az otthonom volt...