Tegnap egy kicsit sikerült kifakadnom Götzével kapcsolatban, de talán benne van ebben az egészben, hogy hiába bajor ő a vére szerint, és hiába igazolt a Bayernhez, nekem ő akkor is mindig dortmundi marad. És ezen semmi nem fog változtatni... nem utálom emiatt, nem gyűlölködök, egyszerűen nem illik bele a képbe számomra. 

De mindegy is. Tegnap volt a Pálházi városnap, de helyette én itthon medencét takarítottam... megint. Este viszont felmentünk az EDDA koncertre. Egy kicsit MEN-dejavu-m volt, hiszen megint első sor, megint EDDA, megint őrület. Sokan csodálkoznak, hogy szeretem őket, de azt kell mondjam, hogy egy igazi minőségi zenekarról beszélünk. Anyukám az ő koncertjükön tombolt 14 évesen az első sorban, és én is ezt teszem, habár nekem 20 évesen adatott ez meg. Tulajdonképpen szüleimnek hála ezen a zenén nőttem fel. Jövőre lesz 40 éve, hogy elkezdték Miskolcon, de még mindig ugyan az, habár a tagok időnként cserélődtek. 

Nem tudom, hogy tegnapról ki tudnék-e emelni kedvenceket, mert mindegyik az. Amit talán a legjobban szerettem tegnap, az az egyik új daluk, az "Inog a világ". Először nem akartunk amúgy előre menni, de aztán úgy voltam vele, hogy a faszom, hát kifizettem a jegyet, akkor nem fogok hátul állni, mert az olyan, mintha itthon hallgatnám a gépen vagy a rádióban. Szóval elindultunk előre, és legelöl kötöttünk ki, konkrétan vagy 3x majdnem leszakítottam a szalagot, szóval megint leleöl voltam. Amit még tegnap nagyon imádtam, hogy elég sok volt a gitárszóló. Valamint volt egy elég érzelmes pillanatom. Amikor a "Kölyköd voltam" című szám ment, akkor drága Firmám, Vien jutott eszembe, és az, amikor együtt karaokeeztuk ezt a Rockyban. 

Jaaa, és amíg el nem felejtem. November 2-án és 3-án a Sziget színház előadásában, Pintér Tibiékkel előadják Miskolcon "A Kör" Musicalt, a musical országos turnéján. Szerintem biztos, hogy ott leszek, még akkor is, ha egyedül. Már csak mert nagyon szeretem a Sziget Színház darabjait, és az EDDA-t is, és kiváncsi vagyok milyen lesz. 

Szerintem életem végig emlékezni fogok arra az érzésre, mikor a MEN-en énekelték az "Elhagyom a várost" című dalt. És benne van, hogy "mindent itthagyok, mit Miskolc adhatott". És igen... egyszer otthagyom azt a várost, de bennem fog élni az, amit ott kaptam... mindenkitől és mindentől... :) 

És itt egy pár kép: (a minőség szar, mert telefonnal csináltam, és fényképezés közben is tomboltam  - ergo örülök, van köztük használható :D)