avagy back to school...
Sziasztok :) Újabb cikkem, ami lehet, hogy sokaknak nem fog tetszeni :) Mégpedig a tanulásról fogok írni, mert nem tetszik, ahogy sokan hozzá állnak az iskolához.
Ez tuti a tiéd!
El kellene fogadnia mindenkinek, hogy olyan világban élünk, ahol pár pillanat alatt elveszíthetsz mindent. Munkát, lakást, pénzt, barátokat, családot... bármit, amid van. Egy dolog a sajátunk még pedig az, amit tudunk. Senki nem fogja tudni elvenni tőled azt, hogy ismered a történelmet, jó a logikád és érted a matekot, vagy toppon vagy a magyar- vagy idegennyelvekből. Lehet, hogy van pénzed, és lehet, hogy bekerülsz valahová protekcióval... de ha ott nem teljesítesz úgy ahogy elvárják tőled, akkor rövid időn belül repülsz onnan. Ami pedig a másik, hogy amíg nem dolgozol, és nem keresel, ergo nem a saját lábaidon állsz anyagilag, addig neked semmid nincs. A szüleidnek van pénzük, és az a szomorú helyzet, hogy senki nem él örökké, tehát nem számíthatsz még 40 évesen is arra, hogy a szüleid tartsanak el. Ráadásul akkor nem te vagy megbecsülve és nagyra tartva, hanem a szüleid és az ő pénzük és tudásuk. Viszont, ha tanulsz, akkor kapsz munkát, amiben megbecsülnek - jó esetben még keresel is vele elég szépen - és a saját lábadra tudsz állni. Viszont, ha már ott bukik a mutatvány, hogy tanulsz, akkor ne számíts fényűző jövőre.
Érted van!
A másik dolog, lehet, hogy egy tanár feszültebb, lehet, hogy 10-20 év tanítás után már nincs annyi türelme a gyerekekhez, mint eleinte, de ennek a diákok viselkedése is az oka. Számon kér? Persze... mert ez a dolga, ahogy neked az, hogy megtanuld, amit tanítanak neked. Tehát nem azért feleltet és irat dolgozatot, mert annyira szeret javítani, és olyan nagy örömet okoz neki, ha te rossz jegyet kapsz. Sőt... épp ellenkezőleg... neki is rossz és neki is kudarc minden egyes rossz jegy. Mert ez számára azt eredményezi, hogy valamit nem jól csinál - persze tudja azt is, hogy valószínűleg a diák is szarik rá, de neki akkor is az a dolga, hogy beléd verje a szükséges dolgokat. Neki viszont már nem kell tanulnia... ő már leérettségizett, lediplomázott, van munkája és a saját lábaira állt... és azért dolgozik minden nap, hogy te vidd valamire. Valamint... az iskolában nem az a dolgod, hogy a Facebookon lógj, SMS-ez, játssz és ehhez hasonlók... pláne nem az órák alatt... Nincs rá jobb magyarázatom, mint: egyszerűen nem ezért vagy ott. Had egyszerűsítsem le a dolgot: Ha tanulsz, akkor lesz munkád. Ha lesz munkád, akkor lesz pénzed. Ha lesz pénzed, akkor a legvadabb álmaidat is valóra válthatod. Viszont, ha nem tanulsz, akkor egyik sem lesz.
Próbáld meg!
Ha valamit nem értesz elsőre, akkor kérdezd meg... satnya indok az, hogy úgysem fogod megérteni! Honnan tudod? Lehet, hogy azt a bizonyos dolgot el tudja mondani a tanárod még hat féle-képpen, és lehet, hogy pont a hatodik lesz az, amit te megértesz. Viszont ez nem elég! Otthon ülj le, és az ilyen kritikus pontokat nézd át... tejesen mindegy miből... Matek? Akkor ülj le, csináld meg ugyan azokkal a számokkal, aztán másikokkal, majd a műveleti jeleket is változtasd. Rengeteg feladatgyűjtemény van, és a neten is találhatsz feladatokat hozzá. Töri? Olvasd el! Kutass a neten, nézd meg lexikonokban, könyvtárakban. Irodalom? Ahhoz is olvasni kell. Ha elemzés, akkor próbálj kicsit a sorok mögé nézni, keress másféle értelmet a szavaknak, mert ugye egy szónak nem csak egy jelentése van. Idegen nyelv? Gyakorolj!!! A neten rengeteg dolog van, ami segíthet... és igenis tanuld a szavakat! Ha a nyelvtan nem is megy olyan könnyen, a szavakkal már félig nyert ügyed van. Plusz könyvtárba járni menő... rengeteg a helyes pasi és a jó csaj :)
Tapasztaltam!
Komolyan mondtam, hogy sosem tanultam többet egy óránál. Helyette inkább próbáltam odafigyelni, megpróbáltam felfogni, amit magyaráznak. Pláne azokból a tárgyakból, amiket nem szerettem. Azoknál nincs más lehetőség... koncentrálnom kellett. Nem mondom, hogy mindig sikerült is. Sőt... voltak olyan hullámvölgyeim, hogy órákon keresztül, mikor felszólított az irodalom tanár, akkor azt mondtam, hogy nem készültem, és 2-3 alkalom után rutinból húzta be a karót. Sőt... puskáztam is nagyon sokat. Rengeteg tippem van ilyenekre, de az a baj, hogy ezzel csak akkor váltottam ki a tanulást. Érettségin nagyobb a tét, mint hogy behúznak egy egyest, ha elkapnak. Ha érettségin elkapnak, akkor jegyzőkönyv, és elfelejtheted, hogy érettségizel azon az éven, és hogy Egyetemre vagy Főiskolára mész. Arról nem is beszélve, hogy ha egész idő alatt semmit nem tanultok, akkor érettségikor 4-szer vagy 5-ször annyit kell tanulnotok, hogy sikeres legyen az érettségi. Tudom, mert én jó pár évig csináltam azt, hogy puskázok össze-vissza, aztán félévkor meg év végén jött a kapkodás, hogy javítsak, hogy normális vagy elfogadható átlagom legyen. Érettségi évében jöttem rá, hogy jobb, ha mindent átismételek, és rengeteg dolog állt előttem. Tanulnom kellett az órákra, tanulnom kellett a szóbeli tételeket, mert abból is feleltünk vagy írtunk, készülnöm kellett az írásbelire is, és akkor még ismételjek is. Mindezek ellenére megérte, mert boldog voltam, amikor megláttam az érettségi eredményeimet, és tudtam, hogy megérte.
És amit mondani akarok ezzel:
Hogy tanuljááááál!! Mert neked lesz jobb, ha nem azon fogsz idegeskedni, hogy ezt sem tudod meg azt sem tudod... és megéri, mert kifizetődik. Jah, és legyen a szemed előtt, hogy a kevésbé fejlett országokban van, aki több 10 kilométereket gyalogol melegben és hóban is, hogy eljusson egy roskadozó fabódéba, amit iskolának hívnak, csak azért, hogy tanulhasson. Meg hogy jobb az iskolában ülni, mint napi pár száz forintért melózni valahol egy bányában vagy gyárban, már tizenpár évesen.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
“Félek a tükörtől. Mindennap belenézek és végigmérem magam. Jó alaposan, ahogyan a fiúk szokták. De én a hibáimat látom. Magamat. A hibát. Hogy csúnya a bőröm, nem jól áll a hajam, a szemem karikás, az orrom túl nagy, a fogaim rendetlenek, a hasam túl nagy, a csípőm széles, a fenekem lapos, de nagy, a combjaim, mint két sonka. Utálom. Mindent.”
Teljes mértékben egyetétek! Bár, bevallom egyszer-egyszer (na jó elég sokszor) velem is előfordul, hogy a pokolba kívánom az iskolát, de ilyenkor mindig arra gondolok, hogy sokkal jobb ülni a padban és jegyzetelni, minthogy minimálbérért dolgozzak keményen. Ha belegondolok én szeretek is tanulni, de csak azt ami érdekel. Arról már csak az oktatási rendszer tehet, hogy fiatalként nem csak azt tanulhatom, amit szeretnék, ami érdekel (ez pl. Németországban teljesen másképp van már általánostól), sajnos otthon ehhez az egyetemig ki kell bírni, de ez már más téma... Mondjuk szerintem a legtöbb fiatal azért utálja az iskolát, mert felesleges dolgokat is belevernek mindenkibe (én nyilván nem leszek fizikus, de úgy kellett tudom az atomfizikát, mint aki a műszaki egyetemre készül), ezen kéne változtatni, és szerintem nem lenne ekkora ellenállás a sulival szemben a gyerekek részéről. A tanároknak pedig tényleg nem az az érdekük, hogy szivassanak, bár sajnos mostanában már ez is előfordul, de ezt is megtudom érteni, mert rengeteg a hülye és szemtelen gyerek. Csak az szúrja a szemem elég sokszor, hogy olyanokat is kiszemelnek, mint például én aki nem szólogat vissza és figyel az órán amennyire tud, pedig nagyon sokszor megérdemelnék, hogy beolvassak nekik úgy igazán.
Na majd érettségi után.Személy szerint, én nem könnyen jegyzek meg olyan dolgokat amelyek nem érdekelnek, ezért elég keményen kellett
volnatanulnom a gimi alatt és még csak most jön a neheze. Bár, az már könnyebbség, hogy olyan tantárgyam szinte már nincs is amiből nem érettségizek (gondolok itt a kémiára, fizikára, földrajzra, énekre és rajzra). Már csak 1-2 jelentéktelen van, és ez egy órási előny. :)jó nyilván nekem is voltak ilyen dolgaim hogy nem volt kedvem hozzá, de engem az dühít egy picit, hogy sokan meg sem próbálnak úgy hozzáállni az iskolához, hogy abból nekik hasznuk van... egyből csak a lógás, a kötekedés a tanárokkal, a többiekkel, nem hagynak normálisan órát tartani, ergo nem hagynak másoknak tanulni...
Az hogy nem azt tanulhatsz csak, ami érdekel... lehet, hogy nem rossz dolog... később kell döntened arról, hogy mi az amin folytatni szeretnéd... mert lehet h áltsulisként még utálod a fizikát, de középsuliban ez megváltozik... amúgy sok egyetemen vagyis karon nem úgy van, hogy azt veszel fel, amit szeretnél... sokszor az adott szak tanárai kiadnak egy bizonyos órarendet, a tanulmányi rendszerben pedig fel kell venned azokra az időpontokra azokat a tárgyakat, amik szerepelnek az órarendben... plusz például én hiába vagyok kommunikáció szakirányos muszáj filozófiát és etikát is tanulnom, mert ez hozzá tartozik és kötelező, szval egyetemen sem olyan hű dejó a helyzet ebből a szempontból... :) ha szerencséd van, akkor olyan tanárok vannak a karon és a szakon, hogy te rakod össze magadnak az órarended... nekem most 14 órám van tesivel együtt szval egész jó :)
utolsó két éven nekem sem volt sok olyan tárgyam amiből nem érettségiztem... jó mondjuk nekem itt van hogy én érettségiztem németből (12-be közép, 13-ba emelt szinten), magyarból, matekból, töriből, meg pluszban a szakmai tárgyakból, mint szállodaismeret, turizmus, marketing, és német civilizáció... és ezt mind németül, szval nekem több tárgy volt, de nyilván könnyebb koncentrálni a fontosabbakra, ha nincs mellette olyan amire nem szeretnél időt szánni :)