"Miért nem lehet az én apukám is olyan mint a többi lányé? A hercegem. Az aki egy fiú utáni csalódás után, oda jön hozzám, megölel, és azt mondja, hogy “Kislányom, Te vagy a leggyönyörűbb, és amelyik fiúnak nem tetszel az egy buzi”. Miért nem lehet normális családom? Miért kell mindazt végig élnem ami történik.. Pedig ha Apu tudná, milyen fontos nekem.. Szeretlek Apa! Még ha te nem is így érzel."

Az én apukám ilyen. Ő az én hercegem. :) Jó nyilván nem beszélgetünk az olyan magánéleti dolgaimról, mint a szexuális életem, vagy a női dolgaimról, és például melltartót venni sem jött még el velem. De tudom, hogy bármikor számíthatok rá. Bármikor fogom felhívni, bármilyen problémával, meg fog hallgatni, és segíteni fog. Tudom, hogy fontos vagyok neki, és hogy szeret engem. És abban is biztos vagyok, hogy tudja, hogy ő is fontos nekem, és hogy szeretem őt.