Sziasztok :)

Nem írtam. Megint. De el voltam foglalva a szakdolgozatommal. De az már készen van, be van kötve és le is adtam. Ez már legalább rendben van. Én már kevésbé. Az utóbbi három hétben napi 1-2 órákat aludtam, öntöttem magamba a napi 6-8 kávét, és szívtam a napi 2 doboz cigit, mindezt úgy, hogy nem nagyon ettem, mert egyszerűen a kaja gondolatától is forgott a gyomrom. Nem nagyon vagyok rendben, de legalább a szakdolgozatom készen van, tudtam aludni éjszaka. Most viszont már amiatt aggódom és idegeskedek, hogy el fogják-e fogadni. 

Mindemellett napi 2 vizsgáim vannak. A beadandókat letudtam, most már vizsgák vannak hátra csak. Ebben a félévben nem csak a szorgalmi, hanem a vizsgaidőszak is rövidül... két hetem van letudni az összes vizsgám. (fuck u bolognai rendszer) Ez sem egy túl sima menet, pláne, hogy a legtöbb olyan tanárnál van, akitől körülbelül - így 22 évesen gáz, de akkor is így van - össze tudná f*sni magam. Utána pedig záróvizsga. Bár a védéstől jobban félek. Záróvizsgán legalább tudom mire számítsak... egy nagyobb jelentőségű szóbeli vizsga. Olyanjaim meg már voltak... védeni még sose védtem szakdolgozatot. 

De vannak ám pozitív dolgok is az életemben. Az, hogy készhez kaptam a szakdolgozatomat olyan boldogság volt számomra, mint amikor gyerekként új biciklit kaptam például. Nagyon jó érzés egy bőrkötéses könyvet - mert tulajdonképpen az - a kezedben tartani, pláne a tudattal, hogy ez teljes mértékben a te munkád. Konzulensem azt mondta, hogy ez az első gyermekem. :D

Valamint újra beszélünk legjobb barátnőmmel. Nem voltunk mi haragban, de már leírtam egyszer, hogy mi történt. Fontos nekem nagyon. Rossz passzban van, nagyon rosszban. De már nem érzem magam ganéj embernek, mert ha segíteni nem is tudok neki, de mellette állok, és meghallgatom. Bár a legjobb akkor lenne, ha tudnék neki segíteni.