Sziasztok :)

Még kutatok néhány munkám után, sajnos nem nagyon volt rá időm a múlt héten. Remélhetőleg most több lesz. Szabadságon vagyok a héten. Az a szomorú ebben, hogy nagyon unatkozom itthon. Sehol senki, egyedül vagyok, unom a facebookot, unok mindent. Tegnap kínomban már elkezdtem takarítani, ma pedig folytattam. Komolyan inkább mennék dolgozni.

A múlt hét eseményei igencsak tragikusak voltak. Az orosz repülő, majd Párizs. Egyre inkább úgy érzem, hogy az Unió hatalmas nagylelkűségét a menekültekkel szemben mi fogjuk megszívni. Mi leszünk azok, akiknek rettegésben kell majd élniük, hogy éppen mikor paterolnak ki minket az otthonaikból, csak mert ők megunták a menekülttáborokat - ahol hozzátenném szerintem különb körülmények között élnek, mint néhányan a saját otthonukban. Mi leszünk azok, akik egy idő után nem fognak aludni éjszaka, mert attól fogunk rettegni, hogy a mi városunkat vajon mikor robbantják fel. 

A probléma mindazonáltal szerintem leginkább ott kezdődik, hogy egy olyan nép akar menekültjogokat Európában, amelyik teljes mértékben képtelen az együttműködésre, az elfogadásra, a toleranciára és a beilleszkedésre. És még fel vannak háborodva, hogy ők nem ilyen ellátást szeretnének. Nem háborogni kellene, meg nem menekülni. A legtöbbjük életerős fiatal egészséges ember. nem más országokban kellene menekültként élni, és sajnáltatni magukat, hogy "jajj, mi szegények, háború van az országunkban", hanem odaállni és a terrorizmus és a menekülés helyett harcolni a hazájáért.  Jah, hogy az már nem tetszik? Akkor befogod a szádat édesem és örülsz hogy ingyen utazhatsz a vonatokon és buszokon, és még enni-inni is kapsz - amit elhajigálsz, mert neked az nem elég jó. Példaként csak úgy, hogy a csövest mondjuk hagyják megfagyni az utcákon télen, nem hogy etetik-itatják. Én simán közöltem volna, hogy mehet vissza, ahonnan jött. Nem túl empatikus, és túlzottan önző, de amikor Pestet és az országot bombázták szét anno, akkor mi magyarok sem menekültünk, hanem megvédtük az országunkat. És most ugyan ezt tennénk... védenénk azt, ami a miénk. 

Hozzátenném, hogy nyilván való, és igaz, hogy nem minden menekült terrorista, de velük együtt jöttek. És igenis terrorista akció volt, az, hogy az orosz repülőt kilőtték, és több, mint 200 ember vesztette életét. Terrorista akció volt a több, mint 100 halott Párizsban. Nem hiszem, hogy hagynunk kellene mindezt és tűrni tovább az embertelen, állatias viselkedésüket, csak mert ők mindent megtehetnek, mert ők menekültek. Valahogy nem érzem őket menekültnek, ha azt veszem számításba, hogy több pénzt költenek rájuk fejenként egy héten, mint ami az én havi keresetem, amiért én három műszakban melózom keményen, és tűrök a csoportvezetőnek, a műszakvezetőnek, az osztályvezetőnek, az igazgatónak, és annak az egy-két idióta kollégámnak, akik nagyfőnöknek képzelik magukat. 

HUhhh elég kacifántos és indulatos bejegyzés lett, de jelenleg ez jár a fejemben. Komolyan ezen kattog az agyam majd egész nap. Volt politológia hallgatóként, politológia diplomával szégyellem a legtöbb megoldást, ami eszembe jutott, de nem tudok elmenni a dolgok mellett szó nélkül.