Ma délelőtt voltam bent a volt osztályomban pár emberrel :) Jó volt látni azokat, akik hiányoznak, de eközben csalódtam is nem keveset, és nem kicsit... ismét.
Megint sikerült rájönnöm, hogy aki nem keres, annak nem is hiányzom. És aki igazán fontos, az tudja is ezt nagyon jól.
Az meg már más tészta, hogy ennek hála megtudtam, hogy mikké váltak az emberek, akikről 5 évig azt hittem, hogy a "megtestesült szentlelkek"... és hogy nézik valamibe a barátaikat... és lám... egy újabb csalódás... :/
Ma egy kicsit elgondolkodtam a jövőmön. Nem úgy általánosan, hanem komolyabban.
Aztán rájöttem, hogy vannak álmaim. Pontosabban inkább terveim. Szeretnék eljutni ide is - oda is, mindeközben pedig úgy érzem, hogy sosem tudnám elhagyni véglegesen ezt a pici országot, ahol élek. De ennek ellenére vágyok el innen nap mint nap egyre jobban. Nem tudom, hogy hová pontosan... mindig változnak ezek a dolgok. Egy időben minden álmom az volt, hogy Angliában éljek, aztán rájöttem, hogy nem. Majd jött Németország, amit mai napig nem adtam fel, és most itt van a következő célomnak Spanyolország.
Fogalmam sincs hogy mit akarok ott kezdeni magammal és az életemmel, de tudom, hogy oda akarok jutni. Tudom, hogy ott el tudom képzelni a jövőm, méghozzá olyatt, amilyenről én álmodok. Erről sincs konkrét képem, hiszen nagyon sok dolgot szeretnék.
De valahogy ezt nem bánom. Minden nap lebeg előttem valamilyen cél, valamilyen álom, amit meg akarok valósítani. És úgy gondolom, hogy ez az ami igazán kell a túléléshez. Az álmaink és a kitűzött céljaink, amikért kűzdhetünk.
És kicsit filozofikusan megfejtettem "az élet célja" feladványt. Ez pedig a kűzdés és az akarás. Hiszen kell, hogy legyen egy álmunk, hogy legyenek rövis- és hosszútávú céljaink, amikért nap, mint nap felkelhetünk, kűzdhetünk, és este úgy feküdhetünk le aludni, hogy "igen, ma is tettem valamit annak érdekében, hogy ez az álom valóra váljon". Hosszútávú célom az, hogy legyen egy diplomám. Ezért teszek nap, mint nap, mikor bemegyek előadásokra, mikor elmegyek vizsgázni, mikor tanulok a vizsgákra és zh-ra.
Úgyhogy biztos vagyok benne, hogy ez az élet értelme, amit mindenki keres. MErt mindenkinek kell, hogy legyenek álmai, amiket nem vehetnek el tőlünk.
Ma elég szorgos voltam tartalom terén, hiszem bejegyzést is írtam, és frissíettem a "Quotes" menüpontot, felraktam pár idézetet. A tegnapiakkal ellentétben ezek olyan mondatok, amelyek kifejezetten 1-1 személyhez, vagy például a volt osztályomhoz köt, tehét érzelmileg több van mögöttük számomra. :)
Ma találtam ezt az interjút Javierrel... :) Nem értek belőle egy árva szót sem... annyit tudok, hogy a Bárkáról beszél, de hogy mit meg stb, arról fogalmam sincs... ;) De attólmég tök jó hallgatni... :D
Ma szembejött velem tumblr-ön egy kép a Springbreakers-ről ;) Selena-t még csak-csak, de Vanessát rohadtul nem tudom elképzelni rosszkislányként... :D Majd kiderül, hogy mi lesz... én nagyon várom már :) És ti?
“Félek a tükörtől. Mindennap belenézek és végigmérem magam. Jó alaposan, ahogyan a fiúk szokták. De én a hibáimat látom. Magamat. A hibát. Hogy csúnya a bőröm, nem jól áll a hajam, a szemem karikás, az orrom túl nagy, a fogaim rendetlenek, a hasam túl nagy, a csípőm széles, a fenekem lapos, de nagy, a combjaim, mint két sonka. Utálom. Mindent.”
Brigitte | 23 | szerelmes | M. | Germany | Ibiza | Football | FC Bayern | beach | sunshine | dance |