Tegnap előtt kezdődött el a KOLIMPIA itt az egyetemen, ahol a 6 Bolyai koli, és az UNI-hotel versengett egymással 25 órán keresztül, egyhuzamban. Én csak szurkolni voltam lenn egy kicsit. A mi kolink, a HÁRMAS KOLI lett a második, az Ötös koli nyert. Grat báynászok :)) De Hármas koli egy életen át :D 

Aztán volt a Kolipia-After a Kettes klubban, Open Stage-el, mint sztárvendég. Mi itt előtte jól bepálinkáztunk, meg ittunk még sört és vodkanarancsot is, aztán mentünk le bulizni. Hát az Open Stage koncertet végigordítottam és visítottam, kb 2 percenként jött oda a csávó, és tartotta felém a mikrofont, aztán a színpadra is felmentünk, és akkor is tartotta felém, és én meg elvettem tőle, és simán énekeltem :D Mára semmi hangom nincs, be vagyok rekedve, de megérte :))

Jah és annyi pálinka után NEM VAGYOK MÁSNAPOS!!! :D

Éreztétek már, hogy van egy hely, amit semmi pénzért nem hagynátok el? 

Én igen. Egészen a gólyatáborig úgy voltam vele, hogy nem akarok ide jönni. Messze leszek otthonról. Messze attól a helytől, ami mindig biztonságot nyújt, ami tele van olyan emberekkel, akik fontosak, akik törődnek velem... 

Gólyatábor után az otthon ugyan olyan fontos volt, csak úgy éreztem, hogy az egyetem és a koli is egy ilyen hely. Egy olyan hely, ahonnan sosem akarok elmenni, ahol körül vagyok vége olyan emberekkel, akik mindig mellettem vannak, akik fontosak nekem. 

Visszatérve az eredeti témához... Most újra azt érzem, hogy mindennél jobban lennék otthon, mert ez a hely nem biztonságos. mármint lelkileg. Otthon még ha egyedül is vagyok, akkor is jól érzem magam, és mindent jónak érzek. Itt pedig hiába vannak rajtam kívül még ketten a szobában, teljesen egyedül érzem magam, és ez rosszabb. Mert tudom, hogy lehetne ez jobb is, nem kellene, hogy ennyire ingerszegény legyen a környezetem, de az. És emiatt van, hogy alig blogolok, alig facezek, meg bármi, amit itt tudok a szobában csinálni, mert eddig kb aludni és öltözni jártam be a szobába a héten, mert még enni is átmegyek máshoz, csakhogy ne legyek itt ebben a teljesen behatásoktól mentes helységben. Mert ha egy ilyen környezetbe kerülök, elkezdek befordulni, rossz kedvem lesz, rámjön a sírhatnék, és mindent negatívan látok, amit nem szeretnék. Azt szeretném, ha visszajönne az az év eleji állapot, amikor mindkét helyet ilyennek tudhattam. Amikor mindkét hely az otthonom volt...

Mint látom, eléggé megcsappant a látogatottság, amit meg is értek valamilyen szinten, hiszen nem nagyon posztoltam az elmúlt pár napban. 

Oka is van ennek, mégpedig az, hogy nem volt időm. De most pótolok :) És hozok majd részt is és sok más dolgot, ha holnap úgyis töb időm lesz :) 

A pénteki szakest nagyon jól sikerült, jól éreztem magam, és sikerült egy kicsit be is rúgnom, de ez sosem baj. A szombati nap az már kicsit máshogy telt, hazaértem, mentünk nagyihoz, utána szülinapot ünnepelni a szomszédba, és nem volt már erőm a nap végén blogolni. 
Vasárnap a pihenéssel foglalkoztam inkább, meg azzal, hogy segítsek anyucimnak <3. Aztán hétfőn már jöttem is vissza Miskolcra, mivel kezdődik a második félév. Az órarendem nem olyan nagy gáz. Hétfőn nincs órám, kedden 1 van, szerdán is 1 van, csütörtökön 5 - lenne, de abból 2 ütközik, szval egyszerre mindig csak az egyiken leszek ott - pénteken pedig 3 órám van összesen. 
Ez már csak azért is jó, mert imádok kolis lenni, és tudok is aludni meg minden, de hiába alszok rendesen, még ha nem is kelek korán, akkor is olyan vagyok, mint a mosott szar, mert nem tudom kipihenni magam, ezért jó, hogy péntek délután tudok menni haza, és csak hétfőn kell visszajönnöm, mert otthon kipihenem magam legalább.

Tegnap megünnepeltük a szülinapomat itt Miskolcon is. Beától kaptam telefonomra egy macis dísz, ami az övével összeilleszthető. Vientől, a drága Firmámtól Bayern-kulcstartót kaptam, Lillától bonbont, Kinga pedig sütött nekem B-betű alakú és szív formájú sütiket, Vanitól pedig tigrises kulcstartót. Szolidan elkezdtünk inni itt a koli konyhájában, aztán átvándoroltunk a Bölcsész-klubba. Nem voltam túl okos, mert a bort kevertem sörrel és házipálinkáztam is elég rendesen, de nagyon jó volt ;)) Ma pedig a másnap gyötrésével és kínlódással voltam egy órán, azóta punnyadunk és iszunk még a konyhában ;)) 

La Princesa ma elment masszíroztatni, miután már több héttel ezelőtt elaludta a nyakát, és már a feje is fájt tőle. Szerencsére ismerőse masszőr, ezért bármikor mehet. És ma elment. És mikor végzett, alig bírt felállni az ágyról. Most pedig teljesen el van alélva, zsibbad keze, nyaka, háta, és bizsereg a talpa, de valamelyest jobb az egész ;) 

Holnap pedig megy a vonatocskával az egyetemre vissza, de cask röpke egy éjszakára, mivel Szakestélre hivatalos! :) Nem más ez, mint a Schlendrián család ezévi családi szakestélye, amiről nem kívánkozik lemaradni! Reméli, hogy nem nagyon fog berúgni, mert a Liget nevezetű kocsmában tartják, ami messze van a kollégiumtól, és vissza kell majd mennie a koliba aludni, ha véget ér a szakestély, és ha ez nem lenne elég, akkor másnap délelőtt vonatra kell szállnia a hazaút érdekében, ami hangoverrel nehéz lesz :D 

Hoztam egy zenét, amit én nagyon nagyon szeretek :)) És bár nem Ibiza, de van köze azokhoz az idézetekhez ;) Amikkel egyébként teljesen egyet értek. Ami egy buliban történik, az ott is marad abban a buliban, vagy meg sem történtnek tekintik. És ez így van teljesen jól. Nem kell rajta napokig csámcsogni, mert ezekből születnek a pletykák. 

Egyszerűen csak van egy buli, ahol mindenki azt csinálja, ami jól esik neki, úgy, ahogy jól esik neki. Ha taknyos részegre issza magát, akkor tegye azt, senkinek semmi köze hozzá. És nem ér napokig ezzel basztatni, mert ugyan úgy mással is megeshet, hogy többet iszik, mint kellene, vagy mint amennyit a szervezete bír. Ha ő abban a pillanatban/órában úgy érezte jól magát, akkor tessék. Mindenki csak azt teszi, amitől a legjobban érzi magát. :)