Újabban csak akkor jövök fel, amikor valami elmés gondolatom van, vagy ha valami bánt, amit ki kell adnom magamból. Sajnos nem az előbbivel vagyok itt megint. Dizit cseréltem, untam a régit. A kedvencek változtak, csak a képek maradtak. 

Olyan mértékben tudok csalódni újabban az emberekben, amennyire sosem gondoltam volna. Vagy csak ezektől a személyektől jobban fáj. Csütörtökön jöttem haza a vonattal és beült mellém volt osztálytársam, meg egyik ismerősöm. Beszélgettünk bizonyos dolgokról, ilyen tök általánosakról, majd szóba jöttek a filmek. Nem láttam még A Wall Street Farkasát, és mondtam, hogy én azt meg akarom nézni. Az egyikük azt mondta, hogy szar. Reagáltam erre, hogy nekem azt mondták, hogy nagyon jó. Erre mondta volt osztálytársam, hogy nem jó, de nekem biztos, hogy tetszene, mert ugyan olyan életmódot élek, mint amilyet a filmben ábrázolnak. Rákérdeztem, hogy miért, és mondta, hogy mert a film három fő eleme az alkohol, a szex és a drogok. Csak pislogtam erre, mint hal a szatyorban, és annyit válaszoltam, hogy okés, szerintem most hanyagoljuk a társalgást, mert én erre nem vagyok kíváncsi. Ekkor döntöttem el, hogy innentől kezdve nem akarom hallani sem őket, és nem várom meg a zenehallgatással azt, hogy jöjjön a kalauz és kezelje a jegyem. Bedugtam a fülest a fülembe, és kizártam őket. 

Nem ez volt az első alkalom, hogy ez az illető beleköt abba, hogy én hogyan élek, de ennyire még sosem bántott meg. Most konkrétan egy alkoholista drogos kurvának nevezett, csak nem szó szerint, hanem burkoltan. Had tisztázzam. Nem vagyok sem alkoholista, sem drogos, sem kurva. Legalábbis szerintem. Mert az, hogy elmegyek bulizni, és iszok is a buliban heti 1-2 alkalommal, az nem hiszem, hogy azt jelentené, hogy alkoholista vagyok. Sőt, a bulikban flörtölök is a srácokkal, de könyörgöm... 21 évesen miért ne tenném meg? Nem ülök faszról faszra, nem dugnak meg hárman egy bokorban, fizetni meg pláne nem fizetnek érte. A drogos részét pedig abszolút nem értem, mivel a füvet is csak próbáltam anno, de nem élek vele, hogy a többi dologról ne is beszéljek, mert ellene vagyok a drogoknak. 

A leginkább az bánt, hogy utálom azt, amikor olyan emberek szólnak bele az életembe, akik semmit sem tudnak róla. Ez a személy például havonta egyszer, ha összefutunk, akkor muszájból megkérdezi, hogy vagyok és akkor is ez lesz a vége a beszélgetésnek. Ezért várom, hogy minél hamarabb leléphessek innen, mert ebben a kibaszott térségben mindenkinek fontosabb a mások életét igazgatni, és abban turkálni, mint a saját dolgaival foglalkozni. Én pedig ki nem állhatom ezt. Engem nem zavar, ha valaki nem bulizik, ha valaki nem úgy él, ahogyan én, mert semmi közöm hozzá. Akkor engem miért kell mindig megbántani és megalázni ilyenekkel? Minden embernek megvan a lehetősége arra, hogy bulizzon, hogy eldöntse, hányszor tegye, a valaki ezekkel a lehetőségekkel nem él, akkor miért én vagyok ezért a hibás? 

Szóval a tegnap délutáni vonatút óta tök magam alatt vagyok, kb a sírás kerülget, hogy szinte vadidegen emberek - mert már azok számomra lassan - folyamatosan ezzel baszogatnak. Nem vagyok valami jó hangulatomban. Szóval ennyit erről. Jah és a zene... mielőtt bárki kombinálna a címével, - ami a blogmodul cím is lett - szimplán a zene tetszik. 

Hali :)

Mostanában még csak annyira sem tudok blogolni, mint ahogy eddig megpróbáltam. Tele vagyok zh-val és beadandókkal, ráadásul le is betegedtem. Alig élek, be van gyulladva a mandulám, folyik éjjel-nappal az orrom, és a füleim is bedugultak ma reggelre. És hogy ne legyen elég ez a fennakadás, még a gépem is szarakodik, szóval nem vagyok épp a helyzet magaslatán. 

A kedvenceket át fogom nézni, mert ahogy láttam az utbbi időben, sokan bezártak meg ilyesmi, plusz van akit majd kiteszek, csak megcsinálom majd a képet. :) A kinézetet is le szeretném már cserélni, bár ez nagyon tetszik, csak már régóta fent van. 

Szval megcsinálok majd mindent, csak jöjjenek rendbe a dolgok. 

Néha csak elfelejtjük, hogy mennyien szeretnek minket. Hogy mennyien adnák az életüket csak azért, hogy egyetlen mosolyt lássanak az arcunkon. Nem valami hazug, magadra erőltetettet, hanem egy amolyan igazit, valódit. Hagyd, hogy megtegyék. Hagyd, hogy bejöjjenek az életedbe, és ne zárd el őket, hiszen lehet, hogy az az erő, amit keresel, bennük van - adnák is, csak te épp elzárkózol előle. Nem kell mindent egyedül végigcsinálnod. Van, amikor igenis el kell fogadni, hogy valaki jön, és segít. Hogy elmondja azt az egy mondatot, ami tovább visz, vagy csak megölel, és elmondja, hogy bárhogy is legyen, ő szeret és melletted van.

Hali :)) 

Nem nagyon van időm újabban a blogra, ami kevés szabadidőm van újabban, azt is inkább pihenéssel vagy a barátaimmal töltöm kint a szabadban. Igen, én még az az ember vagyok, aki úgy nőtt föl, hogy kint játszott télen-nyáron a barátaival, nem pedig a négy fal között ült.

Nem mondom, hogy szüneteltetem a blogom, mert azt nem fogom, mert feljövök minden nap. Megnézem hányan jártatok itt, írt-e valaki valahová, de ha nincs miről írnom, akkor nem fogok. Feleslegesnek érzem az üres posztokat a semmiről. 

Tegnap volt unokatesómék eljegyzése *.*. Ott voltunk eész nap, mert segítettünk főzni, me teríteni meg ilyenek. Olyan fél egy körül értünk haza este. Én nagyon jól éreztem magam... tulajdonképpen olyan felhőtlenül hivatalos volt az egész. Szolid felesek, általános témákról való beszélgetés. 

Hát röviden ennyi, ami történt. Az óráim mennek folyamatosan, telnek a hetek úgy, hogy észre sem veszem, hogy fel sem tűnik, csak az, hogy már megint péntek van és hazafelé utazok a vonaton. De már legalább jó az idő és nemsokára itt a nyár. 

Hali :)

Először is bocsánat a múlt heti kirohanásomért, de már leírtam, aki elolvasta az el, aki nem az nem. A helyzet változatlan, csak már tudom mi a probléma, de nem tudok változtatni rajta. Támogatni és bíztatni tudok, de változtatni nem. Mindegy is. 

Még akkor kedden hívtam megint anyát, hogy mondja el mi van, mert péntekig én ezt így nem bírom. Elmondta... baj van, de nem akkora, mint amekkorára én gondoltam. Elkezdtünk filmezni Larával, eszembejutott egy zene, beraktam és jött a Kettes hangulat... Hívtuk Rékát és Csabit, hogy jöjjenek inni. Elkezdtünk Rékával és Larával pálinkázni, többiek boroztak. Lementünk utána Kettesbe. Jó buli volt... mondjuk. 2 pasiból 2-nek volt barátnője, mondjuk én nem tudtam, ők nem mondták. Mindegy. Csütörtökön beöltözős buli volt. Megint pálinka, rockyban sör, meg vodka. Mikor felmentem, a lelkemet is kihánytam, de nem baj. Pénteken meg jöttem haza. 

A héten csak szerdán buliztunk, semmi pasi, mondjuk Gatsby-buli volt a Millerben, de nem öltöztem be. Jó volt ez is egynek. Egész jó buli volt, elterveztem, hogy összeszedek valakit, és kicsit "kurva on" bulinak indult, de aztán nem erőltettem a dolgot. Tegnap jöttem haza, és majd megyek vissza vasárnap. Imádok Laurával lakni amúgy, sose unatkozunk, mindig kitalálunk valamit. Elkezdtük nézni a Trónok Harcát, de mindig este nézzük, lefekvés előtt, és egy részt körülbvelül háromszor nézünk meg, mire a végére érünk.